Mint régen, kisgyerekeknél

 

 

 

Nem igazán tudtam, milyen címet adjak ezeknek a dolgoknak. Szóval, mint már korábban is írtam nálunk van a kisfiú aki enyhén fogyatékos F70 illetve hiperaktivitás és figyelemzavar jellemzi. A kisfiú 8 évesen került hozzánk, de közel a 9.-ik születésnapja.

 

Sok Minden történt vele, de leginkább az elhanyagolás az amit megfigyeltem. A nagyszülők közötti feszes viszony mely durva szóváltásba torkollott. Mivel saját gyerekem két évvel fiatalabb és jelenleg csak egy gyerekem van így nem is tudom mihez hasonlítani.

 

 

 

Ugye az ember megszokott egy bizonyos ritmust és úgy gondolja, hogy ez a módszer másnál is beválik, hisz ezek alapján neveli az ember a saját gyerekét, majd idővel kiderül, hogy minden ember más és más, ami pedig bevált az egyik gyereken, nem feltétlenül válik be valaki másnál. Nem mindig könnyű mert aki benne van a változásban, az nem veszi mindig észre a nagyon apró lépéseket.

 

 

 

De idővel nagyon rájön az ember, hogyan kell csinálni, illetve tapasztalja, hogy mi az ami beválik. Ilyenkor jön rá az ember, hogy amit természetesnek vél, nem mindig az mások számára. S előjön belőlünk az, hogy néha egyes emberekkel nem úgy kell bánni ahogy gondoljuk, hanem az élet megmutatja, hogy hogyan kell bánni.

 

 

 

Azt gondolja az ember, hogy pl egy alsónadrág öltözködésnél egyértelmű, de idővel rájön az ember, hogy ez nem mindenkinél van ez így. Idővel pedig rájössz mi az a minden amire figyelni kell. Pl legyenek ceruzák  a tolltartóba, azok legyenek kihegyezve. Tornazsák sincs, de azt valóban mi nem adtunk. Illetve természetesen a szülő feladata hogy a dolgok meglegyenek, csak vannak dolgok amit az ember alapnak gondolnak, s nem mindig vannak ott rögtön, hogy ellenőrizzék azokat. Alapjába véve egy reggeli induláskor sokáig téma volt miszerint, nem fázom, nem kell kabát, de mikor fázik felveszi mások kabátját, majd úgy jön haza hogy a saját kabátja, s ebből kifolyólag pedig minden reggel az ember kénytelen egy pulóvert illetve pulcsit tenni a táskába függetlenűl attól hogy fázik-e vagy sem.

 

 

 

Híve vagyok annak, hogy minden ember a saját tempójában fejlődik és nem mindenkinek adatott meg a lehetőség egy jobb fejlődésre, viszont semmi sem lehetetlen, csak sok türelem kell hozzá, mert az amit már másnál elértünk, itt újra kell építeni, de sokkal nehezebb körülmények között, sokkal lassabban amihez viszont végtelen türelem kell ami  nem mindig könnyű. 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Mint régen, kisgyerekeknél
CafePhilo - © 2008 - 2024 - cafephilo.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat